Felsikolt álmában egy kerub
És szájában keserű a méz színű szirup
Pókháló szálain lógunk
Mi szarkasztikus szén-istenek
S egy vacsorára készülő pók
Lábai alatt rádöbbenünk
Hogy amit valóságnak hiszünk
Csak paranormális jelenség
Ezért én most gömbvillám leszek
Falakon s hazugságokon hatolok át
Megégetem az ajkad és eltűnök
Mint aki itt sem járt soha
Egy sötét árnyék a falon
Égés nyoma, ne sírj, kérlek
Csak én lehetek ilyen ostoba
