Lakat alatt
Elefántcsont szipkában füstöl
Az élet hamvadó virága
Lakat alatt ziháló orchidea
Szívná a lelket magába
Táncolna szilajon
Zokogna esdeklőn
Az égbe repülne
És szeretne egy felhőt
Csókolna vágyakat
Ringatna bánatot
De a kegyelem csak álom
S az orchidea halott
Füstösen, fáradtan csorognak a könnyek
Álomittasan, riadtan ébrednek a testek
Jeges félelemben, kínban fürdenek a lelkek
A percek rokkantan vánszorognak a csendben
Lakat alatt sírva, lüktetve, hörögve
A nem létező Isten arcába nevetve
Napsütést szomjazva, örök sötétbe temetve
Bűntudat kaján görcsében fetrengve
Itt vagyunk mind, s mellettünk
Egy elrohadt orchidea gyenge teste
S ez a bűz, amit érzünk
A szívünk halott lehelete
