Milyen sólyom?
Szereplők:
Egyetemista – ő még sokat vár az élettől
Könyvelő – ő már semmit sem vár az élettől
Író – ő úgy érzi, mindene megvan, ha írhat
Bankigazgató – neki mindene megvan
Egyetemista és Könyvelő ülnek a padon. Egyetemista jobbra-balra tekintget, pásztázza a környéket. Könyvelő maga elé mered és sóhajtozik.
Egyetemista: Odanézz!
Könyvelő: Hmm…
Egyetemista: Nézz már oda! Egy sólyom! Gyönyörű szép!
Könyvelő: Nem látom. Hol van?
Egyetemista: Ott szemben, annál a padnál. Látod? Most széttárta a szárnyait! Milyen hatalmas, milyen fenséges!
Könyvelő: Csak egy ronda, dagadt galambot látok.
Egyetemista: Galambot? Hol? Nézd már, most eszik valamit! Mi lehet?
Könyvelő: Nem ’tom. De az a galamb ott egy csikket tépked.
Egyetemista: Milyen galamb? Nincs ott semmilyen galamb. Valami ürgefélét eszik. Odanézz! Felrepült a pad tetejére! De gyönyörű!
Könyvelő: Hú, milyen göthös ez a galamb! Ráadásul leszarta a padot. Biztos madárinfluenzás. Valaki lője már le!
Egyetemista: Nézd, itt jön az Író! Hello, írókám, nézd azt a sólymot! Hát nem gyönyörű?!
Író: Ó, hol van? Jaj, Istenem, de gyönyörű páva, látjátok? Földöntúli szépség, ilyen színeket még sosem láttam!
Egyetemista: Hol van? Nem látom. A sólyom közelében?
Könyvelő: Úgy érted, galamb.
Egyetemista: Nem, ÚGY értem sólyom!
Író: Milyen galamb? Milyen sólyom?
Bankigazgató jön.
Bankigazgató: Hello, fiúk! Mi a helyzet?
Egyetemista: Nézd azt a gyönyörű sólymot!
Könyvelő: A gusztustalan galambra gondol…
Író: Nem értem, miről beszélnek, de azt a pávát figyeld! Sugárzik belőle a béke, a szabadság, a fájdalom, a magasztos szenvedés…Ez nem is lehet igaz…Most meg hova mész??
Bankigazgató: Szívesen hallgatnálak még titeket, de ott szemben a pad mellett a földön van egy száz eurós. Gondoltam felveszem, ha nem bánjátok…
